Isten hozta a Gyimesbükki Római Katolikus Plébánia honlapján

Millenniumi ünnepség a felújított 100. éves Áldomási kápolnánál

Urunk Színeváltozásának ünnepén

Kostelek határában őrzött lelki kincsünk

Páter Rupert 1916 karácsonyán más alakulatánál van a Csíki-havasokban. Förtelmesek az ottani körülmények: -30 fokos

hideg, erős havazás, akarózó utánpótlás, a friss sírhantok közelsége igazán nem teremtett ünnepi hangulatot. Annál fontosabbnak

tartotta, hogy az előretolt állásokban szentmisét mondjon egy nap akár nyolcszor is. A katonák kis oltárt állítottak fel; szentáldozat,

általános feloldozás, szívhez szóló rövid beszéd, apró ajándékok, amiket rendszerint ő cipelt ki az első vonalba.„Nem emlékszem

egy esetre sem, mikor lélekvezetésemre bízott ezredből valaki is visszautasította volna a szentkenet szentségét. Ellenkezőleg! A szentségek

fogadása nyújtotta a bajtársak számára az utolsó reményt. Ahol minden inog és törik, ott a hit szilárdan áll és megkönnyíti

a bajtársak utolsó, mindent eldöntő óráit. Alig volt rá példa, hogy az elesett katolikus katonáknál ne lett volna valamilyen vallásos

tárgy: egy kereszt, egy érme, vagy valami más. Így egyesek rózsafüzérrel a kezükben estek el. Bajtársaik életeleme volt a hit”

1916. augusztusában a román csapatok átlépték a keleti országhatárt. Százezrek menekültek Erdélyből nyugatra. A magyar és

német ellentámadás 1916 őszén és télen két irányból indult. A román támogatással megerősített orosz egységeknek a Catumbahegyről

(1258 m) jó rálátásuk volt Sulca völgyére. Órománia és Magyarország között a patak volt a határ, szinte Ágasig. Átellenben

volt a Piricske (1224 m) Bálint- sarkán.A Catumbáért folyt az ütközés.Páter Rupert nem maradt a fedezékben, hanem át akart

menni a patak hídján. Egy lövedék térden alul szétzúzta a bal lábát. Az ellenség emberségét feltételezve a legrövidebb, de nyílt

úton a Sulca patak mentén vörös-fehér csíkos terítővel letakart hordágyon vitték. Sosteleken azonnal amputálni kellett térden alul

az összeroncsolt lábat ...

1987. május 3-án azért ment Németországba II. János Pál, hogy 1-én Kölnben Edith Stein Benedikta nővért szentté, Münchenben

pedig P. Rupert Mayert boldoggá avassa. „Szívesen teljesítem testvérünk, Fridrich Wetter München és Freising bíboros érsekének

kérését… ezen liturgikus ünnepség keretein belül honfi társunkat, a jezsuita Pátert Rupert Mayer BOLDOGGÁ AVATOM.

München városával a legszorosabban egybefonódott… Minél nyilvánvalóbbá lett a harc az Egyház és a vallás ellen… annál határozottabban,

megingathatatlanabbul küzdött az Egyház igazságáért és jogaiért. Készségesen vállalta a börtönt és koncentrációs

tábort is… Sok órát töltött a gyóntatószékben, hogy az emberek lelki szükségeikben segítsen…Boldogok és szentek Isten élő üzenetei

számunkra. Ezért állítja őket az Egyház tiszteletre és követésre méltó példának. Boldog Rupert Mayer mindannyiunknak példakép

és felhívás arra, hogy szent életet éljünk… Ez pedig annyit jelent, mint napról napra hűségesen teljesíteni Isten akaratát.”

+Bálint Lajos érsek

A Gyulafehérvári Főegyházmegye tíz vértanúja

A Gyulafehérvári Főegyházmegye a kommunizmus idejében súlyos üldöztetést szenvedett. Isten megadta tagjainak azt a rendkívüli

kegyelmet, hogy közülük sokan életüket is feláldozták hitükért, Egyházukért, hivatásukért. Főegyházmegyénk tíz vértanúja

boldoggá avatását kéri. Megalakult az egyházmegyei bíróság.

Elnök: Dr. Jakubinyi György érsek; posztulátor: Tamás József segédpüspök; promotor iustitiae: Bartalis Árpád ferences; jegyző:

Vizi Elemér érseki titkár. Munkájukat a történész és teológiai bizottság tagjai támogatják.

1. Ambrus György plébános. 1923. december 4-én született Gyaláron Áldozatos lelkipásztori munkát végzett. Tevékenyen részt

vett abban az ellenállási mozgalomban, amely megakadályozta az erdélyi magyar nemzeti Egyház megalapítását. Ezért 1955-ben

letartóztatják, és rendszer elleni tevékenység címén hat évre elítélik. Büntetését a Duna Deltában kényszermunkában tölti: nádat

vág. Törékeny szervezete az éhséget, a kegyetlen munkát nem bírja. 1960. február 18-án meghalt. Sírja ismeretlen.

2. Dr. Boga Alajos püspöki helynök, ordinarius substitutus. Kozmáson született 1886. február 18-án. A kézdivásárhelyi gimnázium

hittanára, igazgatója, iskolai főtanfelügyelő, gyulafehérvári kanonok. Márton Áron püspök letartóztatása után első ordinárius

substitutus. 1950. május 10-én letartóztatták, mert a békepapi mozgalomnak és az erdélyi magyar nemzeti katolikus Egyház megalapításának

ellenállt. Mivel azt gondolták, hogy titkos püspök, a máramarosi politikai börtönbe vitték miniszterek és püspökök

közé. Öntudatosan felkészült a vértanú halálra, mely 1954. szeptember 14-én következett be. Ott temették el. Sírja ismeretlen.

3. Bokor Sándor plébános. Kolozsváron született 1915. július 15-én. Több helyen káplán, majd nagyági szórvány plébános,

végül erzsébetbányai plébános. Szerény, csendes, szorgalmas lelkipásztor. 1972. június 12-re a Főpásztor kitûzte a bérmálást.

Mivel más vallású vagy rendezetlen házasságban élőket nem fogadott el bérmaszülőnek, megfenyegették. Beidézték a megyeszékhelyre,

Nagybányára. Előző hétfőn be is ment. Ettől kezdve nyoma veszett. Holttestét szovjet halászok június 13-án a Duna

Chilia ágából fogták ki. A hatóság Márton Áron püspök többszöri követelésére csak hat hónap múlva értesítette a plébániát haláláról.

Holttestét a rendőrség zárt koporsóban helikopterrel vitte a kolozsvári temető sírgödréhez. Senki sem tekinthette meg.

Márton püspök magyarázatot kért a Belügyminisztériumtól, de azok semmilyen választ nem adtak.

K IADJA A RÓM. KAT. PLÉBÁNIA, 2010. VI. évfolyam, 38. szám

0040/234/385802  607205 Gyimesbükk/Ghimeş Făget 176, Bákó megye

Bankszámla: 2511.A01.0.4235343.0152.ROL1.

IBAN: RO49RNCB0152042353430001

E-mail: gyimesbukk@freemail.hu// http://gyimesiplebania.hupont.hu/

GYIMESBÜKKI

KÜRT

GYIMESBÜKKI KÜRT – 2010. VI. évfolyam, 38. szám

4. Dr. Boros Domokos P. Fortunát ferences. Zetelakán született 1895. június 13-án földmûves szülőktől. Egy ideig a székelyudvarhelyi

Collegium Seraphicum tanára, prefektusa, majd a kolozsvári nyomda igazgatója, ferences lapok szerkesztője, újságíró,

házfőnök, szentföldi biztos, kiváló történész, sajtó apostol. 1942–1948-ig tartományfőnök. Utána brassói házfőnök. 1951. augusztus

20-án éjjel letartóztatták, és ítélet nélkül a Duna-Csatornához vitték kényszermunkára. Capul Midián a gyógyszerhiány (cukorbeteg),

az éhség, a kegyetlen munka, a zord időjárás 1953. március 18-án kioltja életét. Sírja ismeretlen.

5. Fekete János főesperes-plébános. 1885-ben született Bélafalván. Lelkiismeretes, rendtartó, hûséges plébános és főesperes.

1950-ben házkutatást tartanak nála és letartóztatják, mert nem ismerte el az állam által felállított egyházi vezetőséget Márton Áron

püspök letartóztatása után. Kényszermunkára viszik, és Ghencean hal meg 1952. március 25-én. A gelencei templomkertben temették

el.

6. Gajdátsy Béla teológiai tanár és rektor. 1887. január 16-án született Bécsben. Nagy tudás, Egyházhoz való hûség, szorgalmas

munka, mély lelkiség jellemzi. Titkos ordinárius, de nem kerül sor rá. Mivel nem ismerte el az állami egyházi vezetőséget és

egyházhûségben nevelte a kispapokat, 1951. március 10-én letartóztatják hazaárulás címén. A kényszermunkát a nagyenyedi börtönben

tölti. Ott halt meg 1953. szeptember 14-én, és ott temették el. Holttestének kihantolását a titkos rendőrség megakadályozta.

A börtöntemető fölé azután tömbházakat építettek. Sírja elveszett.

7. Hajdu Gabriella orsolyita nővér, tanárnő. Csíkmadarason született 1915. január 8-án. Az orsolyita nővérek nagyváradi leánygimnáziumában

tanított. A szerzetesrendek feloszlatása után, 1948-ban Marosvásárhelyre ment szüleihez. Itt magánórákat adott

azzal a feltétellel, hogy hittant is taníthat a szülők engedélyével. Ezért tartóztatták le 1961. december 1-jén. Öt évre ítélték. A

nagyváradi börtönben halt meg 1963. április 20-án, amikor az orsolyita templomban delet harangoztak. A nagyváradi Rulikovszky

Kázmér temetőben nyugodott. Az 1970-es években exhumálták, és a Várad-Olaszi temető nővér-parcellájában temették újra.

8. Macalik Győző teológiai tanár, spirituális, titkos püspök. Nagyszebenben született 1890. március 1-jén. Gyulafehérváron

teológiai tanár és spirituális, 1940-től szemináriumi rektor, 1941-től kanonok, irodaigazgató. Az órákra és elmélkedésekre pontosan

készül, nagy tudású, önmagával és kispapjaival szemben igényes, példás életû pap. Többször szerepel a püspökjelöltek listáján. A

pápa titokban püspöknek nevezi ki. Alexander Teodor Cisar bukaresti érsek szentelte fel titokban püspöknek Bukarestben 1951-

ben. 1951. augusztusában letartóztatták. Bírói ítélet nélkül a jilavai börtönbe vitték. Mint súlyos beteget Ghenceara szállították, ahol

mûtétre került sor. 1953. augusztus 17-én vagy 19-én halt meg. Földi maradványait az enyhüléskor a család kiásatta és Márton Áron

püspök szûk segédlettel újratemette a gyulafehérvári székesegyház kriptájában, 1966. december 8-án.

9. Pálfy János plébános. Maréfalván született 1874. május 15-én. Több helyen segédlelkész. Brassóban hittanár. 1916-tól

jobbágyfalvi plébános. Tiltakozott a kommunizmus igazságtalanságai és kegyetlenségei ellen. Ezért 1958 nyarán letartóztatják. A

marosvásárhelyi börtönben buzgó felkészülés után halt meg 1958. november 6-án. Ott temették el, de sírja ismeretlen.

10. Sándor Imre provicarius generalis, ordinarius substitutus. Csíkverebesen született 1893. augusztus 23-án. Életpályája szabályosan

ível: káplán, hittanár, székelyudvarhelyi főesperes-plébános. 1939-ben Gyulafehérváron általános helynök, 1940-ben a

II. Bécsi döntés után, Észak-Erdélyben, Kolozsváron általános helynök. 1945-ben kanonok, majd provica-rius generalis. Dr. Boga

Alajos letartóztatása után ordinarius substitutus 1950. május 10-től. 1951. március 10-én letartóztatták. A Ramnicu Sarat-i (Moldova)

börtönben halt meg 1956. február 29-én. Megfagyott. Sírja ismeretlen.

Dr. Jakubinyi György

Egyházi személyek elleni megtorló perek

az 1956-os magyar forradalom után

Romániában már a magyar forradalom idején, 1956. október végén kezdetét vette egy széleskörű politikai indíttatású letartóztatási

hullám. A Securitate először a régebb létrejött, és a forradalom hatására aktivizálódott rendszerellenes szervezetekre csapott le.

Ezzel párhuzamosan őrizetbe vette a forradalom iránti szimpátiájukat hangoskodva kinyilvánító személyeket. Később következtek

az informátorok révén szerzett adatokra alapozott őrizetbe vételek, letartóztatások és bíróság elé állítások.

A Securitate 1956 októberében és novemberében Romániában összesen 1.120 személyt tartóztatott le. A Magyar Autonóm

Tartományban 1956. október 28. – december 31. között letartóztatottak száma 110 volt. Az utóbbiak közül rendszer ellenes tevékenységért

bíróság elé is állítottak 99 személyt. 1957-ben a letartóztatások tovább folytak, de kisebb intenzitással. A megtorlás

1958-59-ben tetőzött.

A Magyar Autonóm Tartományban 1956. október 28-a és 1961. december 31-e között a katonai ügyészségi adatok szerint

mintegy 907 személy ellen indítottak bűnvádi vizsgálatot. Ezek közül a Marosvásárhelyi Katonai Ügyészség 781-at állított bíróság

elé. Az esetek 49%-ánál (380 személy) a vádiratokban tételesen is szerepel az 1956-os magyar forradalom és szabadságharccal

kapcsolatos “ellenforradalmi” megnyilvánulás.

A magyar forradalom után a román kommunista hatalom kihasználta az alkalmat, hogy leszámoljon mindenfajta belső ellenzékkel,

a régi rendszer képviselőivel éppen úgy, mint a jobb életkörülményekért szavukat hallató ifjakkal, a kommunista eszmékkel

ellenkező vallást gyakorlókkal, gazdaságukhoz ragaszkodó földművesekkel, a több kisebbségi jogot igénylőkkel és mindazokkal,

akik valamilyen módon útjában álltak a „szocializmus építéséért folytatott harcnak”.

A büntető pereket a katonai ügyészségek terjesztették a katonai törvényszékek elé, de a letartóztatások, a kivizsgálások és vád

alá helyező záróindítványok az állambiztonsági szervek, a Securitate egységeinek feladata volt.

A rendszer elleni tevékenység között volt „izgatás”, „bujtogatás”, rendszer „gyalázás”, a romániai, illetve a szovjet párt és

állami vezetők „szidalmazása”, a Szovjetunió megvalósításainak „becsmérlése”, a helyi vezetők megfenyegetése, az imperialista

rádióadók híreinek hallgatása és kommentálása, a hazai sajtóhírek hitelének megkérdőjelezése vagy a hazai megvalósítások lekicsinylése

és a nyugati életszínvonal magasztalása.

GYIMESBÜKKI KÜRT – 2010. VI. évfolyam, 38. szám

De van közöttük a népi demokratikus rendszer tarthatatlanságának hangoztatása, a rendszerváltás várása vagy megjósolása, az

angol-amerikai-, illetve a nyugatnémet csapatok felszabadító háborújának várása és más hasonló „tettek”. Idesorolandók a magyarországi

események dicsőítése, a forradalom Romániára való kiterjedésének várása, és a forradalom által kiváltott változásokban

való részvételi szándék kinyilvánítása, a Szovjetunió, annak párt és állami vezetőségének szidalmazása Magyarország belügyeibe

való beavatkozása miatt is.

A Magyar Autonóm Tartományban az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc utáni megtorlás áldozatainak jelentős

része – 246 személy – értelmiségi volt. Szinte minden szakmát képviseltek. Voltak közöttük állami intézményeknél, termelő vagy

kereskedelmi vállalatoknál, üzemeknél irodai munkát végző alkalmazottak, mérnökök, technikusok, tanárok, de voltak lelkészek

és szerzetesek is.

A bebörtönzött egyházi személyek között találhatók: lelkészek, szerzetesek, volt görög katolikus vallású,... teológiai hallgatók....

A tartományból nem kevesebb, mint 60 egyházi személy vált szabadságvesztetté. Soraikat kiegészítették volt apácák, a volt

görög katolikus lelkészek, akik letartóztatásuk idején nem folytatták hívatásukat, hanem gazdálkodók voltak, ...

A meghurcolt egyházi személyek ..: 14 plébános és egy káplán, 5 ferencrendi szerzetes, 3 volt apáca (egy tanárnő és két nővér)

összesen 24 személy római katolikus. ...

Tevékenységüket a hatóság a szocializmus építésének gátló tényezőinek tekintette, a rendszer ellenségeinek nyilvánította őket,

és ma már nevetségesnek tűnő vagy hamis vádak alapján (rendszer elleni izgatás, uszítás, a megvalósítások becsmérlése, fiatalok

megrontása stb.) súlyos börtönbüntetéseket szabva ki rájuk. A falun tevékenykedő lelkészek többségét az „ellenséges propaganda”

kifejtése, „izgatás”, az „imperialista” rádióadók „hamis” híreinek a hallgatása és „uszító” jellegű terjesztése, valamint a lakosságnak

a kollektivizálás elleni „bujtogatása” miatt üldözték...

Római katolikus papok, ferencrendi szerzetesek és volt apácák

Ambrus József, Karcfalva, plébános, 4 év

Bajkó László, Szentháromság, plébános, 2 év

Bálint Tivadar, Csíkmadaras, plébános, 18 év

Faragó Ferenc, Uzon, plébános

Hajdú Géza (Leander atya) lelkész Brassóban, 10 év

Harai Pál, Brassó, plébános, 10 év

Kosza József, plébános Ozsdolán, 10 év

Kovács Balázs, Szentkatolnán volt plébános, 4 év

László Ferenc, Szászrégenben volt plébános,

Lokodi Gáspár, Jobbágytelke, plébános, 5 év

Mezei Mózes Levente, Kézdimartonos,szerzetes, 20 év

Pál Gyula, plébános Tusnádon, 8 év

Az egyházak elleni lejárató és megtorló akció az időközben megváltozott nemzetközi és belpolitikai viszonyok hatására 1960-

tól alábbhagyott, amit 1963-64-ben a politikai elitéltek amnesztiában való részesítése követett. Ekkor szabadultak ki a börtönből, a

többi politikai foglyokkal együtt, az egyházi személyek is.

Dr. Pál-Antal Sándor

Hitvalló és vértanú püspökök

Bogdánffy Szilárd az egyházmegye titokban szentelt püspöke volt - boldoggá avatása október 30-án lesz . Határozott egyéniség

volt, akit már 1939-ben is letartóztatott a román rendőrség, a magyarság jogainak védelme miatt. A kommunista román állam őt

is megpróbálta rávenni, hogy vállalja a Rómától való elszakadást és a nemzeti egyház vezetését. Ezt ő visszautasította. 1949-ben

letartóztatták, 1953-ban halt meg a nagyenyedi börtönben.