Isten hozta a Gyimesbükki Római Katolikus Plébánia honlapján

Welcome to Gyimesbükk Roman Catholic presbytery website


Napi evangélium                                  

010. október 19. - Kedd

  Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve,
  kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik
  urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót
  nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren
  talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket,
  körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor
  érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.
  Lk 12,35-38
  Elmélkedés: 
  Jézus arra tanít minket, hogy, hogy legyünk mindenkor készek jövetelére és a
  számadásra. Gyakorlati dolgokról beszél az érkezésére való éber
  várakozásról. Felövezve és égő gyertyával várjuk jövetelét - mondja. Ezt
  követően a szolgák várakozását írja le, akik nem tudják előre, mikor fog
  uruk megérkezni. E jelképes beszéd már elárulja, hogy valójában a lelki
  éberségről, várakozásról és készületről van szó. A hit, a remény és a
  szeretet a mi lelkünk égő mécsei, amelynek lángját őriznünk kell. A
  keresztény éberség nem engedi kialudni a lángot. Készülnünk kell a
  találkozásra, hogy legyen miről számot adnunk. Jócselekedeteink erősítik
  lelkünk mécsesének lángját.
  ? Horváth István Sándor


  Imádság: 
  Irgalmas és könyörületes Urunk, bocsásd meg törvényszegéseinket,
  igazságtalanságainkat, botlásainkat és vétkeinket. Ne említsd fel
  szolgáidnak és szolgálóidnak bűnét, hanem tégy tisztává minket igazságod
  által. Irányítsd lépteinket az igazságosságban és abban, ami méltányos, hogy
  szívünk alázatosságában járjunk, azt tegyük, ami szép, ami előtted és
  vezetőink előtt tetszésre talál.
  ________________________________

 2010. október 3. - Évközi 27. vasárnap

  Abban az időben: Az apostolok kérték  az Urat: Növeld bennünk a hitet.  Az
  Úr így válaszolt: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s  azt
  mondjátok ennek  a szederfának:  Szakadj ki  tövestől és  verj gyökeret  a
  tengerben,  engedelmeskedik  nektek.  Melyiktek  mondja  béresének  vagy
  bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere ide tüstént és ülj asztalhoz.
  Nem ezt  mondja-e inkább:  Készíts nekem  vacsorát, övezd  fel magadat  és
  szolgálj ki, amíg eszem  és iszom! Aztán  majd ehetsz és  ihatsz te is!  S
  talán megköszöni a  szolgának, hogy  teljesítette parancsait?  Így ti  is,
  amikor  megteszitek,  amit  parancsoltak  nektek,  mondjátok:  haszontalan
  szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük.
  Lk 17,5-10

  Elmélkedés:

  Hegyeket mozgatni
  A  szentírás  egyik  legérdekesebb  mondását  olvastuk  Szent  Lukács
  evangéliumából: Ha csak akkora  hitetek lesz is, mint  a mustármag, s  azt
  mondjátok ennek  a szederfának:  Szakadj ki  tövestől és  verj gyökeret  a
  tengerben,  engedelmeskedik  nektek  (Lk  17,6).  Ezt  a  mondást  Máté
  evangélista a következőképpen jegyzi le:  Ha csak akkora hitetek lesz  is,
  mint a  mustármag, és  azt  mondjátok ennek  a  hegynek, menj  innen  oda,
  elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen  nektek (Mt 17,20). Jézus szavai  azt
  tanítják, hogy egy parányi hit hatalmas dolgokra képes az emberben.  Tehát
  nem hiedelem, nem babona, nem tévhit és nem téveszme, hanem valódi hit. Az
  apostolok egykori buzgóságával fordulunk ma mi is Jézushoz: Urunk,  növeld
  bennünk a hitet!

  Természetesen nem csak  önmagunkért imádkozunk, hanem  a kicsinyhitűek,  a
  kételkedők, a hitetlenek számára  is kérjük a  hit növekedését. Egy  olyan
  világban, amikor válságba került a hit, s amikor az emberek nem ismerik  a
  hit tartalmát  és  nem tudják  értelmezni  a  hit jeleit,  mi  mást  volna
  sürgetőbb kérni Jézustól,  mint hogy  növelje a hitet  minden emberben?  S
  vajon  a  hit  válságának  hatását  magukon  érző  emberek  számára  van
  mondanivalója az  Egyháznak?  És  van-e mondanivalónk  azoknak,  akik  nem
  érzik, nem veszik észre, hogy életük éppen amiatt futott zsákutcába,  hogy
  elveszítették hitüket?

  Kétségtelen tény, hogy  napjainkban igen  nagy a kísértés,  hogy az  ember
  Isten nélkül, Istenbe vetett hit nélkül éljen. A technikai fejlődés és  az
  anyagi gyarapodás sokakban azt az  érzést keltik, hogy mindenre képesek  a
  maguk erejéből.  De  valóban így  van  ez? Tényleg  korlátlan  lehetőségek
  állnak előttünk? Aligha.  Hiába érünk el  emberi tudományunk  segítségével
  nagyszerű dolgokat,  attól még  az életünk  nem lesz  boldog, és  azt  sem
  állíthatjuk, hogy mindent megvalósíthatunk.

  Jézus azt mondja,  hogy a  hit segítségével többre  vagyunk képesek,  mint
  nélküle. A  hegyeket mozgatni  kifejezés jelképes  értelmű, hiszen  hegyek
  alatt érthetjük  mindazokat  az akadályokat,  amelyek  elénk  tornyosulnak
  életünk útján.  A hegyek  jelentik ugyanakkor  mindazt, ami  a  felebaráti
  szeretet megvalósításának  és az  Istenhez való  közeledésünk útjába  áll.
  Minden, ami elénk magasodik, s ami miatt nem látjuk életünk végső  célját.
  A hit, és itt az igazi,  élő istenhitre gondoljunk, szükséges ahhoz,  hogy
  ezeket  a  jelképes  hegyeket  elmozdítsuk  utunkból,  s  akadálytalanul
  haladjunk előre a szeretet útján. Ezek a hegyek sokszor magasabbak, mint a
  földrajzi magaslatok. Néha leküzdhetetlennek tűnnek. És itt jön elő,  hogy
  a hit  Isten  ajándéka az  ember  számára, és  nem  emberi  gondolkodásunk
  eredménye. Hinni nem azt jelenti, hogy elhitetünk magunkkal valamit, hanem
  azt, hogy  elfogadjuk  mindazt,  amit Isten  kinyilatkoztat  számunkra,  s
  rábízzuk egész életünket.

  A  hit  csodálatos  ajándékát  minden  ember  megkapja.  Legalább  egy
  mustármagnyit, de ez éppen elegendő. És ez a mondanivalója az Egyháznak az
  olyan emberek  számára, akik  átélik a  hit válságát.  Minden  kételkedés,
  minden hitetlenség, minden kicsinyhitűség ellenére, fedezzék fel  magukban
  a mustármagnyi hitet! És ha megtalálták, akkor imádkozzanak bátran és nagy
  bizalommal Istenhez  azért,  hogy  növelje  bennük  a  hitet!  A  hit  nem
  élettelen magként hever a lelkünk mélyén, hanem növekedni akar. Azt  bárki
  állíthatja magáról, hogy vallásos, vagy  legalább annyit, hogy vallásos  a
  maga módján, de ettől mg nem hívő ember. Akkor vagyok igazi hívő, ha a hit
  eleven magként él  bennem, s  abból valami  kinő, kifejlődik.  Imádkozzunk
  azért, hogy  Jézus  növelje  bennünk  a hitet,  hogy  az  abból  kifejlődő
  jócselekedetek megváltoztassák életem és világom.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Uram, Jézus, nagy bizalommal fordulok  hozzád, hogy növeld hitemet,  amely
  még a mustármagnál is kisebb. A te szemeddel akarom nézni a világot, a  te
  szíved szeretetével akarom szeretni embertársaimat.

2010. szeptember 27. - Hétfő


  Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a  legnagyobb
  közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy  gyermeket,
  maga mellé állította,  és így  szólt tanítványaihoz: Aki  befogadja ezt  a
  gyermeket az én  nevemben, engem fogad  be. Aki pedig  engem befogad,  azt
  fogadja be,  aki  engem küldött.  Mert  aki  a legkisebb  köztetek,  az  a
  legnagyobb. Ekkor  János vette  át a  szót: Mester,  láttunk valakit,  aki
  ördögöt űzött ki a  te nevedben. Megtiltottuk neki,  mert nem követ  téged
  velünk együtt.  Jézus így  válaszolt:  Ne tiltsátok  meg, mert  aki  nincs
  ellenetek, az veletek van.
  Lk 9,46-50

  Elmélkedés:

  A gyerekesen civakodó apostolok elé Jézus egy gyermeket állít  példaképül.
  Természetesen nem azért, hogy  tovább folytassák gyerekes  magatartásukat,
  hanem azért, hogy  ne a nagyságra  törekedjenek. Isten országában  ugyanis
  nem  azok  a  szempontok  érvényesülnek,  amelyek  meghatározzák  ennek  a
  világnak a rendjét. Itt sokan  a hatalomra, az uralkodásra, a  tekintélyre
  vagy a másokkal szembeni  nagyságra törekszenek. Isten országában  viszont
  az számít nagynak, aki tud alázatos lenni és képes mások szolgálatára.
  Lukács evangélista  egészen  megrázóan  mutatja  be,  hogy  a  tanítványok
  mennyire félreértik Jézus  küldetését. Miután  szenvedéséről és  haláláról
  beszél Jézus,  amely  küldetésének  lesz a  beteljesedése,  a  tanítványok
  egyéni hatalomvágyukkal  vannak  elfoglalva.  Csak  sokkal  később  fogják
  megérteni, hogy az ő útjuk is ugyanaz lesz, mint Jézusé. Az apostolok is a
  gyermekek  kiszolgáltatottságát  élik  majd  át,  amikor  Jézust  követik
  vértanúhalálukban.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Ó, Jézusom, Megváltóm, itt vagyok  lábaidnál! Szeretem, dicsérem és  áldom
  egész szívemből isteni  gondviselésedet mindenért, amit  rám küldtél  vagy
  megengedtél. Mert mindaz,  ami általad történik,  jó és csodálatra  méltó.
  Szent akaratod történik mindenben és minden által, bármennyire  lázadozzék
  is  ellene  természetem.  Legyen  áldott  és  imádott  isteni  végzésed
  mindörökké! Ég és  föld előtt  megvallom, teljes  szívemből hiszem,  Uram,
  hogy igazságos  vagy, és  hogy ezt  a szenvedést,  sőt, sokkal  többet  is
  megérdemlek bűneimért. Azért ezt a megpróbáltatást szívemből vállalom a te
  dicsőségedre, igazságod  kiengesztelésére, szent  akaratod  teljesítésére,
  szenvedésed iránti tiszteletből, melyet bűneimért viseltél el.

  Eudes Szent János   

2010. augusztus 18. - Szerda


  Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek
  országa olyan, mint amikor  egy gazda kora  reggel kiment, hogy  szőlőjébe
  munkásokat fogadjon. Miután napi  egy dénárban megegyezett a  munkásokkal,
  elküldte őket a szőlőjébe.  A harmadik óra körül  megint kiment, s  látta,
  hogy mások  is ácsorognak  ott  tétlenül a  piactéren. Ezt  mondta  nekik:
  Menjetek ti is a  szőlőmbe, és ami  jár, megadom majd  nektek. Azok el  is
  mentek. Majd a  hatodik és  a kilencedik  órában újra  kiment és  ugyanígy
  cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat
  talált. Megkérdezte tőlük: Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?  Azok
  ezt válaszolták:  Mert senki  sem  fogadott fel  minket. Erre  azt  mondta
  nekik: Menjetek ti is a szőlőmbe!

  Amikor beesteledett, a  szőlősgazda így  szólt intézőjéhez:  Hívd össze  a
  munkásokat, és add ki a bérüket,  az utolsókon kezdve az elsőkig!  Először
  azok jöttek  tehát, akik  a  tizenegyedik óra  körül kezdtek,  és  egy-egy
  dénárt kaptak.  Amikor az  elsők  jöttek, azt  hitték, hogy  nekik  többet
  fognak adni,  de  ők  is  csak egy-egy  dénárt  kaptak.  Amikor  átvették,
  zúgolódni kezdtek a gazda ellen: Ezek az utolsók csak egy órát  dolgoztak,
  és ugyanúgy  bántál  velük,  mint  velünk, akik  a  nap  terhét  és  hevét
  viseltük! Ő  azonban  ezt  felelte  az  egyiküknek:  Barátom,  nem  vagyok
  igazságtalan veled. Nemde  egy dénárban  egyeztél meg velem?  Ami a  tied,
  fogd és menj! Én  ennek az utolsónak is  annyit szánok, mint neked.  Talán
  azzal, ami az  enyém, nem  tehetem azt,  amit akarok?  Vagy rossz  szemmel
  nézed, hogy én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az  elsőkből
  utolsók!
  Mt 20,1-16a

  Elmélkedés:

  Emberi  szemmel  nézve  a  gazda  igazságtalanságot  követ  el  abból  a
  szempontból, hogy  az  egész  nap dolgozóknak  ugyanannyi  bért  ad,  mint
  azoknak, akik csak  egyetlen órát dolgoztak.  Abból a szempontból  viszont
  nem történt  igazságtalanság,  hogy  az  abban  az  időben  szokásos  napi
  munkabért,  az  egy  dénárt,  pontosan  megkapták  azok,  akik  egész  nap
  fáradtak. A többiek  elvégzett munkájukhoz képest  valóban többet  kaptak,
  mint amennyi járt volna nekik, de ez a gazda nagylelkűségének köszönhető.
  A történet azt példázza,  hogy Isten minden  embernek ugyanazt a  jutalmat
  szeretné adni a  földi élet után,  és ez az  üdvösség. Az üdvösség  minden
  ember számára Isten nagylelkűségének  ajándéka, amelyért azonban  legalább
  egy keveset dolgozni kell.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Ima Máriához
  Tebenned örvend, malaszttal teljes, minden teremtmény: az angyali rendek s
  az összes emberi  nem. Te megszentelt  hajlék, lelki édenkert  s a  szüzek
  dicsérete, kitől megtestesült az Isten, s gyermek lett, bár öröktől  fogva
  Isten volt; mert a  te méhedet égi trónná  alkotta, s bensődet a  mennynél
  ékesebbé tette.  Tebenned örvend,  malaszttal teljes,  minden  teremtmény.
  Dicsőség néked!

   

 2010. július 8. - Csütörtök


  Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: "Menjetek, és hirdessétek,
  hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok  fel
  halottakat, tisztítsatok meg leprásokat,  és űzzetek ki ördögöket!  Ingyen
  kaptátok, ingyen is adjátok!  Ne legyen övetekben se  arany, se ezüst,  se
  rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se
  botot! Méltó ugyanis  a munkás  a kenyerére.  Ha egy  városba vagy  faluba
  érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok,
  amíg csak el nem távoztok! Amikor  pedig beléptek a házba, köszöntsétek  a
  ház népét.  Ha  érdemes  rá a  ház,  akkor  a békétek  rászáll;  ha  pedig
  érdemtelen, akkor  békétek  visszaszáll  rátok. Ha  valaki  nem  fogad  be
  titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még  a
  városból is, és rázzátok  le a port a  lábatokról! Bizony, mondom  nektek:
  Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb  sorsa lesz az ítélet napján,  mint
  annak a városnak.
  Mt 10,7-15

  Elmélkedés:

  Az apostolok misszióba küldéséről szóló  tegnapi evangélium után ma  arról
  olvastunk,  hogy  Jézus  gyakorlati  tanácsokkal  látja  el  őket.  Az
  apostoloknak nem  szabad magukkal  vinniük  semmit tanító  útjukra,  hanem
  teljesen eszköztelenül, egyedül Isten tanítását és békéjét birtokolva kell
  indulniuk. Napjainkban persze nyugodtabbak vagyunk, ha útjainkra magunkkal
  visszük a  bankkártyánkat  és a  mobiltelefonunkat,  de ha  az  evangélium
  hirdetésére vállalkozva indulunk útra Krisztus nevében, akkor ezekre semmi
  szükségünk sincs.  Ma  is  elég  a Jézusban  való  bizalom,  a  szívünkben
  hordozott tanítás és a lelki békesség.
  Az eszköztelenség  és  a  teljes  Krisztusra  hagyatkozás  nem  fogja  azt
  eredményezni, hogy  mindenki szívesen  és örömmel  fogadja a  küldötteket.
  Lesznek, akik nem  hallgatnak a tanítványokra,  illetve Krisztusra. De  ez
  sosem veheti  el a  kedvet attól,  hogy teljesítsük  feladatunkat és  azon
  fáradozzunk, hogy mindenkihez eljusson az örömhír igaz tanítása.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Szívembe hintetted bűnbánat szikráját,
  S én kérlek Uram, szíts belőle máglyát.
  Égesd ki szívemből vágyát a bűnnek,
  Eztán megmaradjak szeretetben hűnek.
  Arra vezesd utam, ahol jót tehetek,
  Ezáltal Tenéked jó szolgád lehetek.
  Öröm a szívemnek, lelkemnek jutalom,
  Hogy gyarló fejemre ily nagy az irgalom.
  Áldassék a neved mindenségnek Ura,
  Hogy nem zárult reám pokolnak kapuja,
  A bűnös emberre irgalommal nézel,
  És ha feléd fordul, megtöltöd reménnyel.

      

2010. július 7. - Szerda

  Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a  hatalmat,
  hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt  és
  minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más
  néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és  testvére,
  János, továbbá  Fülöp és  Bertalan, Tamás  és Máté,  a vámos;  Alfeus  fia
  Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta
  őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: "Ne  lépjetek
  a pogányokhoz vezető  útra, s  a szamaritánusok városába  be ne  térjetek.
  Menjetek  inkább  Izrael  házának  elveszett  juhaihoz.  Menjetek,  és
  hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa."
  Mt 10,1-7

  Elmélkedés:

  A tizenkét apostol kiválasztásáról és missziós útra küldéséről  hallottunk
  az evangéliumban. Az  apostolok hatalmat kapnak  Jézustól a gonosz  lelkek
  kiűzésére és  a gyógyításra,  de  ez a  hatalom  nem egészen  olyan,  mint
  Jézusé. Jézus ugyanis nem  mástól kapta ezt a  hatalmat, hanem mint  Isten
  birtokolta azt.  Ő a  saját  nevében volt  képes  csodákat tenni,  míg  az
  apostolok, csak Jézus nevében használhatták hatalmukat.
  Az apostolok  küldésének  másik  fontos  eleme,  hogy  a  Jézustól  kapott
  megbízás  értelmében  Isten  országának  eljövetelét  kell  hirdetniük  az
  embereknek.
  Az örömhír továbbadására tehát Isten embereket választ ki és használ  fel.
  De vajon engem is  fel tud-e használni  az evangélium terjesztésére?  Kész
  vagyok-e arra, hogy kiválasztottként Isten munkatársa legyek? Felismerem-e
  küldetésemet, amelyet Jézustól kapok? Van-e bennem bátorság ahhoz, hogy  a
  nem keresztényekhez  és az  eltévedt  juhokhoz szóljak,  s azok  előtt  is
  tanúságot tegyek hitemről, akik nem ismerik Jézust?
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Úr Jézus Krisztus, igaz Isten és igaz ember,
  Szent és nagy Isten, halhatatlan Isten,
  könyörülj rajtunk és az egész emberiségen!

  Tisztíts meg bennünket bűneinktől
  és gyarlóságainktól drága szent véred által,
  hogy a te szeretetedben
  és a te békédben éljünk
  most, és mindörökké!

2010. június 27. - Évközi 13. vasárnap

  Amikor már közel  voltak Jézus szenvedésének  és megdicsőülésének  napjai,
  elhatározta, hogy Jeruzsálembe  megy. Követeket küldött  maga előtt.  Ezek
  elindultak,  betértek  a  szamaritánusok  egyik  falujába,  hogy  szállást
  készítsenek neki.  De  azok  nem fogadták  be  Jézust,  mert  Jeruzsálembe
  tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak:  "Uram,
  akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?" De ő
  hozzájuk fordult, és megfeddte őket:  "Nem tudjátok, hogy milyen  lelkület
  van bennetek. Az Emberfia nem  azért jött, hogy az embereket  elpusztítsa,
  hanem hogy megmentse." Ezután másik faluba mentek.
  Történt pedig, hogy  útközben valaki így  szólt hozzá: "Követlek,  bárhová
  mégy." Jézus így válaszolt: "A rókának van odúja, az ég madarainak fészke,
  de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania."
  Egy másikat Jézus szólított fel: "Kövess engem!" Az így válaszolt:  "Uram,
  engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." "Hagyd a  holtakra,
  hadd temessék el halottaikat - mondta neki -, te pedig menj, és hirdesd az
  Isten országát."
  Egy harmadik ezt mondta neki: "Uram,  követlek téged, de engedd meg,  hogy
  előbb elbúcsúzzam a családomtól." Jézus  így válaszolt: "Aki kezét az  eke
  szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."
  Lk 9,51-62

  Elmélkedés:

  Légy készen az indulásra!
  A napokban érdekes összeállítást olvastam arról, hogy mire tanít bennünket
  Noé elbeszélése. Emlékszünk rá,  hogy ő volt az  a bibliai ember, aki  nem
  sokkal a  világ teremtése  és a  bűn elszaporodása  után Isten  parancsára
  bárkát épített, s a  hatalmas vízözönt családjával  és az állatokkal  ezen
  vízi járműben vészelte  át. Ilyen  megállapítások voltak  többet között  a
  történettel kapcsolatban. Ne maradj le  a hajóról! Tervezz előre és  akkor
  építs, amikor még nem esik az eső! A bárkát egy amatőr, a Titanicot profik
  építették, mégis az első vízen maradt, a második pedig elsüllyedt mindjárt
  az első útján. Az általam legszellemesebbnek tartott kijelentés pedig  így
  hangzik: Tartsd magad mindig jó kondiban, mert lehet, hogy már 60 éves  is
  leszel, amikor valaki egy igazán nagy feladattal bíz meg!

  A mai  vasárnap evangéliumához  kapcsolódóan ezt  mondhatjuk: Légy  mindig
  készenlétben, mert sosem tudhatod, mikor  hív Jézus a követésére vagy  egy
  új feladatra!  Az evangéliumi  részben  három rövid  találkozásról,  három
  párbeszédről hallottunk. A  három jelenetet  a Jézus  követés köti  össze.
  Ketten maguk jelentkeznek, egyet pedig Jézus szólít meg. Ismerkedjünk  meg
  ezekkel az  emberekkel,  akiknek  természetesen  nem a  neve,  nem  is  az
  életkora vagy  családi származása  a lényeges,  hanem a  szívük  szándéka.
  Ezen, tehát a bennük élő szándékon múlik ugyanis, hogy elindulnak-e  Jézus
  nyomában vagy  sem.  E  három  találkozás  pontos  irányelveket  tartalmaz
  számunkra azzal kapcsolatban, hogy mire is vállalkozik, aki Jézus követője
  lesz.

  Az első személy határozottan és  magabiztosan lép Jézus elé és  kijelenti:
  "Követlek, bárhová  mégy."  E magabiztos  viselkedés  arra utal,  hogy  az
  illető elszánt és  kész mindenáron  követni Jézust.  A követésnek  azonban
  nagy ára van, talán  nagyobb, mint amit elképzelt.  A veszélyek talán  még
  annál is nagyobbak, mint amit gondolt.  Sorsa még annál is nehezebb  lesz,
  mint  amit  sejt.  Jézus  figyelmeztetése  neki  és  napjaink  magabiztos
  embereinek egyaránt szól: "A rókának  van odúja, az ég madarainak  fészke,
  de az  Emberfiának  nincs hová  fejét  lehajtania", a  tanítványnak  tehát
  mindenben vállalnia kell  mestere sorsát.  Jézus mintha  kissé lehűtené  a
  lelkesedőt, s  próbára  akarja tenni,  vajon  valóban tudja-e,  hogy  mire
  vállalkozik. Napjainkba persze  nincs vagy  alig van  szükség a  túlzottan
  lelkesedők buzgóságának csillapítására, hiszen  oly kevés fiatal van,  aki
  ennyire  céltudatosan  döntene  arról,  hogy  életét  Jézus  szolgálatába
  állítja.

  A történet további részében  Jézus szólít meg valakit,  s arra kéri,  hogy
  kövesse. Új életre hívja meg őt,  új feladattal bízza meg, új  lehetőséget
  kínál neki. De ez az ember mégis a régi dolgaihoz kötődik. A régi életéhez
  és személyes kapcsolataihoz fűző kötelezettségek terhelik, amelyek könnyen
  megakadályozhatják abban,  hogy szabad  szívvel elinduljon  a Jézus  által
  mutatott új úton.  Vajon képes-e felszámolni  múltját? Képes-e  elszakadni
  régi  életétől?  Képes-e  megszabadulni  "holt  terheitől",  hogy  élő
  lendülettel induljon neki az új feladatnak?

  Az elbeszélés harmadik jelenetében ismét önkéntesen áll egy személy  Jézus
  elé. Őt a családi kötelék  késlelteti, húzza visszafelé. Nehéz számára  az
  elszakadás a családtól, a biztonságot nyújtó otthontól, tehát,  mindattól,
  ami eddigi életében meghatározó volt.  Még visszafelé tekintene, mert  nem
  érzi át  annak jelentőségét,  hogy  aki nagy  útra indul,  nagy  feladatot
  vállal, annak csak előre, az elérendő cél felé szabad néznie.

  A három találkozás  közös jellemzője,  hogy az  evangéliumi leírásból  nem
  tudjuk meg, hogy miként  döntenek. Az első személynél  nem derül, ki  hogy
  vállalja-e a hontalanságot, az állandó úton levést. A másodiknál sem derül
  ki, hogy hazatér-e elvégezni a temetést vagy elindul-e azonnal Jézus után.
  S a harmadik  esetben sem tudjuk  meg, hogy  a búcsúzás vagy  a követés  a
  fontosabb. Mindhárom esetben nyitott marad a kérdés, s ezzel Szent  Lukács
  evangélistának az  lehetett a  szándéka, hogy  az olvasókat,  azaz  minket
  hozzon döntési  helyzetbe.  Vajon  én  mit  tennék  ilyen  élethelyzetben?
  Kifogásokat  keresnék?  Meghátrálnék?  Visszafelé  indulnék?  Csillapodna,
  megszűnne lelkesedésem? Vagy  kész vagyok-e  még nagyobb  határozottsággal
  indulni? Készen állok-e  az azonnali, késlekedés  nélküli indulásra?  Kész
  vagyok-e Jézusnak adni egész életem?
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Uram,  Jézus!  Készen  állok  arra,  hogy  tétovázás  nélkül  induljak  és
  kövesselek téged!  Tudom, hogy  mennyire  nehéz lesz  ez út  számomra,  de
  vállalom, mert  ez vezet  holt múltamból  a jövő  felé, az  élet felé,  az
  üdvösség  felé.  Nem  tart  vissza  semmi.  Nem  hátráltathat  semmi.  Nem
  akadályozhat semmi. Te  vagy számomra  az út  és te  vagy a  cél! Te  légy
  vezetőm az örök élet felé!
  2010. június 21. - Hétfő

  Jézus a hegyi beszédben ezt  mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek,  hogy
  fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal  fognak
  fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd
  nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát, a magadéban meg
  nem veszed észre a gerendát?  Vagy hogyan mondhatod embertársadnak:  "Hadd
  vegyem ki  szemedből  a szálkát!",  holott  a te  szemedben  gerenda  van?
  Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és csak azután láss
  hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a szálkát!
  Mt 7,1-5

  Elmélkedés:

  Jézus azt  mondja nekünk  a mai  evangélium szerint,  hogy ne  ítélkezzünk
  másokon. Mi ugyanis  nem ismerhetjük  teljesen a  másik személyt  és az  ő
  szándékait,  amely  alapján  igazságos  ítéletet  tudnánk  alkotni.  Az
  ítélkezés, és főként  a végsőítélet  egyedül Isten feladata  és joga,  aki
  tökéletesen ismeri  az emberi  szívek minden  szándékát. Tudja,  hogy  mit
  miért teszünk, s képes arra, hogy igazságos legyen minden ítéletében.
  Ez természetesen  nem  zárja  ki annak  lehetőségét,  hogy  jó  szándékkal
  figyelmeztessünk valakit  hibáira,  de  ezt mindenképpen  előzze  meg  egy
  alapos lelkiismeretvizsgálat. Ha ugyanis  nekünk is számtalan hibánk  van,
  amelyeket nem tudunk vagy nem  akarunk megváltoztatni, akkor milyen  jogon
  kérjük ezt másoktól? A hibák kijavítását mindig önmagunkon kezdjük!
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Uram, kérlek  Téged, taníts  engem parancsaid  útjára, taníts  engem  azok
  sorrendjére: milyen  egymásutánban kell  azokat megtartanom,  hogy  mindig
  helyesen cselekedjem; s miként haladjak  erényről erényre, hogy ne  legyek
  túlhajszolt a kezdetben, se túl gyönge a végén.
  Kölni Szent Brúnó

 2010. június 20. - Évközi 12. vasárnap


  Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak  vele,
  megkérdezte tőlük: "Kinek tartanak engem az emberek?" Ők így  válaszoltak:
  "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont  a
  régi próféták közül támadt fel valaki."
  Ő tovább kérdezte:  "Hát ti  kinek tartotok engem?"  Péter válaszolt:  "Az
  Isten Fölkentjének."  Jézus  rájuk  parancsolt, hogy  ezt  ne  mondják  el
  senkinek. Majd hozzáfűzte: "Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének,
  főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad."
  Amikor már  sokan gyűltek  köréje,  ezt mondta:  "Aki utánam  akar  jönni,
  tagadja meg magát, vegye fel  keresztjét mindennap, és úgy kövessen.  Mert
  aki minden  áron  meg akarja  menteni  életét, elveszíti  azt.  Aki  pedig
  elveszíti életét érettem, megmenti azt."
  Lk 9,18-24

  Elmélkedés:

  Célunk a győzelem
  Mindannyian  megszokhattuk,  hogy  négyévente  nyáron  néhány  hét  a
  labdarúgásról szól. Így  van ez  idén is, amikor  Dél-Afrikában tartják  a
  világbajnokság rangos eseményét. A különféle sportok közül az e sportágban
  megrendezett bajnokság iránt érdeklődik a legtöbb ember világszerte. És ha
  a kerek  földön  ilyenkor  szinte  minden a  kerek  játékszerről,  azaz  a
  focilabdáról, illetve a labdával  való játékról szól,  akkor talán most  -
  négyévente egy alkalommal - a  templomban, a szentmise prédikációjában  is
  szabad szólnom a fociról.

  Kezdjük mindjárt azzal,  hogy nem  mindenki szereti a  focit, sőt  egyesek
  kifejezetten utálják,  főként  ezekben  a  hetekben,  de  máskor  is.  Sok
  háziasszonyt és  feleséget bosszant,  hogy férjük  mindennap órák  hosszat
  bámulja a televízióban  a mérkőzéseket, ilyenkor  nem lehet hozzá  szólni,
  nem szabad  zavarni,  nem lehet  megkérni  semmiféle otthoni  munkára.  Az
  asszonyok kálváriája  néha nem  csak a  mérkőzés kilencven  percéig  tart,
  hanem utána is, ha hosszabbítás van vagy a férj kedvenc csapata  vereséget
  szenved. Kérem  mindazokat, akik  ellenszenvvel viseltetnek  a  labdarúgás
  iránt, hogy ezekben a  hetekben legyenek a  szokásosnál is megértőbbek  és
  türelmesebbek! Ne okozzon a foci  egyetlen családban sem veszekedést  vagy
  viszálykodást!

  És természetesen sokan vannak a rajongók, akik tulajdonképpen négy éve,  a
  korábbi  világbajnokság  döntője  óta  várnak  arra,  hogy  végre  megint
  összemérjék tudásukat a  világ legjobb csapatai.  A rajongókat elbűvöli  a
  játék, s alig várják, hogy kedvenceik pályára lépjenek. Nem törődnek azzal
  sem,  ha  családtagjaik  futballőrültnek  nevezik  őket.  Lelkesednek  a
  játékosokért és nem mulasztanának el egyetlen meccset sem. Ha megtehetnék,
  szívesen kiutaztak volna Afrikába, hogy a stadionokban szurkolhassanak.  A
  rajongók egyetlen nagy ünnepnek tekintik ezeket a napokat, s valójában nem
  csak a győzelemnek örülnek, hanem annak, ha sportszerű volt a játék.

  Őszintén bevallom, hogy engem  nem tud különösebben  lángba hozni a  foci,
  mert nincs időm a hosszú mérkőzésekre, de megértem az emberek  rajongását,
  s szívesen  focizok a  időnként ministránsokkal  vagy a  nyári táborban  a
  hittanos gyerekekkel.  Egyik  este  azonban  bekapcsoltam  a  tévét,  hogy
  belenézzek egy  meccsbe. Igazából  nem  is a  mérkőzés izgatott,  hanem  a
  vuvuzela,  amiről  a  híradásokban  olvastam.  Ezt  a  szót  most  kellett
  megtanulnunk. A vuvuzela egy trombitaszerű afrikai hangszer. Ezrek  fújják
  a stadionokban és milliókat  idegesít világszerte. A televízión  keresztül
  hallgatva olyan érzése  van az embernek,  mintha egy darázsfészek  közepén
  ülne és  ezernyi méh  zümmögne körülötte.  Valóban idegesítő  zaj. De  aki
  igazán rajong a fociért, az mindent elvisel szórakozása érdekében.

  De mit tanulhat  egy vallásos ember  a sportból? Mit  üzen a labdarúgás  a
  keresztény embernek? A lehetséges  számos mondanivaló közül említsünk  meg
  néhányat!

  Elsőként azt, hogy  a labdarúgásban és  minden sportban vannak  szabályok,
  amelyek meghatározzák az  egyéni sportolók  vagy a  csapatok küzdelmét,  s
  amely szabályokat  be kell  tartania  mindenkinek. A  szabályellenes  vagy
  sportszerűtlen játék hiába  eredményezne győzelmet, az  nem jelente  igazi
  örömöt és nem váltana  ki elismerést a nézőkből.  Az életünkben is  vannak
  szabályok. Mindig tartsuk  be azokat a  játékszabályokat, amelyeket  Isten
  törvényként ad nekünk!  A fociban a  szándékosan szabálytalankodó  játékos
  figyelmeztetésként sárgalapot kap, majd ha ismét súlyosan vét a  szabályok
  ellen, piroslapot kap,  kiállítják és nem  folytathatja tovább a  játékot,
  hátrányba hozva ezzel saját csapatát. Isten időnként figyelmeztet  minket,
  hogy bűneiknek  következményei lesznek,  ugyanakkor új  lehetőséget is  ad
  nekünk a bűnbocsánattal.

  Másodszor említsük meg azt, hogy a foci egy csapatjáték. Hiába vannak nagy
  tehetségek, kiváló játékosok vagy gólerős  csatárok, és hiába nyújtanak  a
  játékosok a mérkőzés során  egyénileg nagyszerű teljesítményt, mindez  nem
  elegendő  a  győzelemhez.  A  csapattársak  csak  együtt  győzhetnek.
  Támogatniuk, erősíteniük kell  egymást, főként azt  a társukat, aki  nincs
  éppen a  legjobb  formájában.  Együtt kell  küzdeniük,  együtt  örülnek  a
  sikernek és együtt viselik el a  vereség kudarcát. A vallásos emberek  egy
  nagy csapatot alkotnak, az Egyház ugyanis közösség. Az Egyháznak  szüksége
  van erős csapatkapitányokra, kiváló püspökökre és papokra, akik vezetik és
  bátorítják a közösséget. A  hívek pedig fogadják  el a csapat  vezetőjének
  irányítását, mert e nélkül fejetlen szaladgálás lesz az Egyház élete.

  Befejezésül még egy harmadik dolgot is szeretnék mondani. Elvileg  kereken
  kilencven percig tart egy mérkőzés,  de ha hosszabbítás van, akkor  néhány
  perccel tovább, egészen pontosan addig, amíg a játékvezető, a bíró le  nem
  fújja. Sokszor előfordult már, hogy egy csapatnak a hosszabbítás perceiben
  sikerült gólt lőnie és ezzel megszereznie a győzelmet. Életünk addig tart,
  amíg Isten le nem fújja. Addig pedig küzdenünk kell. Nem lazíthatunk,  nem
  kényelmesedhetünk el.  Életünk utolsó  percéig küzdenünk  kell! Szent  Pál
  apostolhoz hasonlóan  mi  is  szeretnénk  majd  elmondani:  "A  jó  harcot
  megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már
  rám az igazságosság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr,  az
  igazságos bíró" (2Tim 4,7-8).  Az élet győzelmét üdvösségnek  nevezhetjük.
  Akarjunk győzni, akarjuk elnyerni az üdvösséget!
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Urunk, Jézusunk! Te azt várod tőlünk, hogy téged kövessünk, a te nyomodban
  járva eljussunk Atyánkhoz és elnyerjük az örök életet. Segíts minket, hogy
  mindig betartsuk  szabályaidat!  Erősítsd bennünk  a  csapatszellemet,  az
  Egyház szeretetét! Segíts minket, hogy sikerrel munkálkodjunk a magunk  és
  mások üdvösségén! A  legnagyobb győzelem az  számunkra, hogy elnyerjük  az
  örök életet. Segíts minket győzni, segíts minket az üdvösségre!






Weblap látogatottság számláló:

Mai: 23
Tegnapi: 77
Heti: 349
Havi: 2 389
Össz.: 285 686

Látogatottság növelés
Oldal: Napi evangélium
Isten hozta a Gyimesbükki Római Katolikus Plébánia honlapján - © 2008 - 2017 - gyimesiplebania.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: kosteleki plebania - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »